A. nak
Atyaég! Mennyit gyúrtak már az Istenek
Azóta a bűvös nap óta hogy megismertelek.
Hányszor szaladtak körbe ujjaim koponyámon,
Hányszor bántam mikor azt mondtam nem bánom.
Beleéltem magam mások életébe gyáván,
Hogy ne maradjon az egyetlenegy árván.
Belegörcsöltem sorra minden szerepbe.
Kérdezgetem is magam, mond szeretsz-e?
De mindez olyan homályos, szinte üvegen át.
Kűzdök egyre minden súlyos ütemen át.
Már távoli és idegen
az a régi menetrend,
Mikor mindenhol görbe g betűd kerestem.
Mégis kinézek az esőbe
és még mindig szeretlek.
(2005)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése