Sikamlós, rezge, álmos fények
Szőtték be a temetői képet.
A sírboltok hidege csípős,
Mint a jövő íze a számban.
Vén pap kántál, minden a régi
Az ember érti.
Kintről bekiált egy ószeres:
Ócskavasat veszek, elnyűtt holmi
Nem kell már senkinek.
Minek tartani meg.
Vén pap hallgat, minden a régi
Az ember érti.
Sugallat zúg el a fejünk fölött
A vén ige, a régi.
Napsugár bújik összekulcsolt kezünk alá.
A krizantém a sír szélén büszkén bólogat.
Gyönyörű ősz, a kedvenc évszakom.
Mégis hét éve már, hogy nem hiszek
Se látva, se vakon.
Az urnára szenteltvizet köpött
A vén pap, a régi.
A halál az őszi széllel befúj kabátom alá.
A krizantém a sír szélén büszkén bólogat.
Megnyugtató az örök sejtelem.
Mégis megfájdult végül a fejem.
Kocsiba szállunk és minden a régi
Az ember érti.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése