Intelem
Kedvesen néz körbe
a nyugodt tekintetű úr.
Hozzádérhetne, de te
nem hagyod, ráborúl
hát saját árnyékára .
csak ne esne rosszul.
Tapasz kell a sebedre
ne lásson a csontodból
egy részletet se senki.
Nevetnek a fák rajtad.
Azt hitted átérheted
derekukat, megtudtad.
Be kellene hát érned
mégiscsak a jelennel.
Szél a hajad, nem látod.
Most is, köztünk szólva,
ami rossz, te azt várod.
Rögzíted mindet sorba
magadba, és ott marad.
Mutasd meg az arcodat,
és mégse hagyd a fákat,
de söpörd félre a havat.
Ne üldözd el a szádnak
föld-ízű csókjait sem.
1996
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése